Furcsa részecskék a nagyenergiás fizikában
A részecskefizika mindig az érdeklődés élvonalában van, és jelentősebb eredményeiért gyakorlatilag
kijár a Nobel-díj. Ennek megfelelően szinte évente felsejlik valamilyen új felfedezés benne, és nem
okvetlenül mérési hiba következtében, mint a fénynél gyorsabb neutrínók esetében. Néhány példa
után (dibarionok, pentakvarkok, steril neutrínó, különös megfigyelések a Tevatronnál és a LEP-nél)
rátérek az LHC-nál majdnem megfigyelt, furcsa tulajdonságokkal rendelkezni vélt részecske
történetére. Az ATLAS és a CMS kísérlet látott 750 GeV/c 2 -es tömegnek megfelelő energiánál
rezonanciát a kétfotonos bomlások között, amely nem egyezett egy Higgs-bozon-szerű részecske
tulajdonságaival. A standard modell skalár részecskéjének ugyanis valamennyi lehetséges bomlási
csatornában jelentkeznie kellett volna, de ez csak a kétfotonosban hagyott nyomot. A jel erőssége, ha
nem is érte el a felfedezési küszöböt, de a kísérleti bizonytalanság háromszorosával kiemelkedett a
többi folyamat hátteréből, tehát hasonló volt ahhoz, amely a Higgs-bozont előre jelezte 2011-ben.
Óriási izgalom fogadta ezt a bejelentést 2015 végén, és komoly elméleti munkásság próbálta az új
részecskét elhelyezni a részecskefizikában. A jel azonban a két kísérlet 2016-ban gyűjtött adataiban
fokozatosan elenyészett, beleolvadt a háttérbe.