Alapállapotukban, és annak környékén az atommagok általában gömbölyűek, vagy attól kevéssé eltérő deformációt mutatnak. Gerjesztett állapotban azonban egzotikus alakjuk lehet. Szuperdeformáltnak a 2:1:1 tengelyarányú ellipszoidot, hiperdeformáltnak pedig a 3:1:1 értékű megnyúlást nevezzük. Ezeket az extrém alakokat elméleti megfontolások megjósolták, és néhány esetben a kísérletek már igazolták.
Az alakizomerek elméleti leírása vagy előrejelzése eddig kizárólag az energiafelület vizsgálatával történt. Valamely magszerkezet-modellből meghatározzuk a potenciális energiát, mint a deformációs paraméterek függvényét, és az energia lokális minimumai adják a stabil alakokat.
A közelmúltban kidolgoztunk egy új eljárást, ami képes az alakizomer állapotok meghatározására, de nem energiaszámoláson alapul. Ehelyett a magállapotokat jellemző szimmetria stabilitását és önkonzisztenciáját tanulmányozzuk. E módszer nemcsak a mag alakját adja meg, hanem arra nézve is szolgáltat információt, hogy milyen reakciócsatornák képesek azt létrehozni.