Balesetét követően nem sokkal, 81 éves korában elhunyt Török István, az Atomki doyenje, nyugdíjas főmunkatársa, aki mindnyájunknál jobban ismerte az intézetet és annak történetét.

Isti bácsi a hatvanas években kezdődő atomkis pályafutása során dolgozott az Elektronika Osztályon, a neutrongenerátornál, a kaszkád-generátor mellett, majd az Atomi Ütközések Laboratóriumában. Fiatalon egy évet dolgozott Dubnában is az Egyesített Atommagkutató Intézetben. Munkássága a nukleáris elektronika, a méréstechnika és az atomi ütközési folyamatok (ezen belül elsősorban a röntgen-spektroszkópiai módszerek alkalmazása) területét fogta át. Precizitásra törekvő, kitartó kutató volt, emellett aktív tudománynépszerűsítő is.

Megszállott sportoló volt, tájékozódási futóként megtanulta, mi a kitartás. Szerette a természetet, szenvedélyes ásványgyűjtő volt. Az intézetbe már nehezen mozogva is szinte minden nap bejárt, egészen ez év októberéig.

Anekdotázó, néha kissé fanyar egyéniségét nem felejtjük, emlékét megőrizzük.