Kisérleti magfizikai kutatócsoport

Az atommag az univerzumunkat felépítő atomok szívében helyezkedik el. Egy parányi rendszer, amely jól meghatározott számú protonból és neutronból áll, melyek az erős, a gyenge és az elektromágneses kölcsönhatások segítségével kapcsolódnak egymáshoz. Habár a mérete az atomok méretéhez képest elhanyagolható (kb. tízezerszer kisebb), az atommagok tömege teszi ki a látható univerzum tömegének 99%-át. A magszerkezet-kutatás fő célja az atommagok tulajdonságainak megismerése és értelmezése, ezért különösen fontos szerepet tölt be az alapkutatásokban.

Az atommagok szerkezetének megismerése (annak megismerése, hogy hogyan szerveződnek a nukleonok az atommagon belül), illetve ezen rendszer egyszerű gerjesztési módjainak megismerése alapvetően kétféle módon történhet. Megfigyelhetjük a természetes vagy mesterségesen előállított radioaktív izotópok bomlását, a kibocsátott részecskék és gamma-sugárzás energiaeloszlását. Külső terekkel (elektromágneses, gyenge, erős kölcsönhatás) illetve részecskékkel gerjeszthetjük az atommagokat, és megfigyelhetjük, hogyan reagálnak ezekre a gerjesztésekre.

Habár a megismerés fenti két módszere az elmúlt évtizedek során alapvetően nem változott, az új részecskegyorsítók és detektorok megjelenése egy sor alapvető kérdésben mélyítette el az ismereteinket. A protonokat, α-részeket és egyéb könnyű ionokat, majd a tetszőleges izotópokat (nehézionokat) is gyorsító berendezések nagyon sikeres használata után, az elmúlt években a radioaktív nyalábok bevezetésével egy technológiai forradalom játszódott le. Ez a forradalom az alacsonyenergiás magfizika reneszánszát eredményezte. Ezen új kísérleti eszközök kifejlesztésével a magtérkép hatalmas, új, eddig ismeretlen területeinek felfedezése válik lehetővé.